Meleg kovácsolás

A kovácsolás hőmérséklete szerint a kovácsolás melegkovácsolásra, hidegkovácsolásra és melegkovácsolásra osztható. A legtöbb kovácsolásra szánt fém alkatrészt melegkovácsolással végzik.

A melegkovácsolás a legszélesebb körben alkalmazott kovácsolási eljárás. A melegkovácsolási eljárásban a kovácsolást a fém átkristályosodási hőmérséklete feletti hőmérsékleten végzik, ami azt jelenti, hogy azon a hőmérsékleten, amelyen az új szemcsék keletkeznek a fémben. Ez a fajta extrém hő azért szükséges, hogy elkerüljük a fém deformáció közbeni húzódásos keményedését.

Valós körülmények között az ipari gyártás során a súrlódás szerepet játszik a folyamatban. A présszerszám határfelületén fellépő súrlódási erők ellenzik az anyag szétterülését a felületek közelében, míg a közepén lévő anyag könnyebben tágulhat. Az eredmény egy hordóforma létrehozása az alkatrészen. Ezt a hatást fémkovácsolás kifejezéssel hordónak nevezik. A hordózás általában nem kívánatos, és hatékony kenéssel szabályozható. Egy másik szempont a melegkovácsolási gyártási folyamat során, amely általában a hordóhatás fokozására szolgál, a forró fém és a hűtőszerszám közötti hőátadás. A szerszám felületéhez közelebb eső fém gyorsabban hűl le, mint a fém az alkatrész közepe felé. A hidegebb anyag jobban ellenáll a deformációnak és kevésbé tágul, mint a középen lévő melegebb anyag, ami szintén hordó hatást okoz.

A forró kovácsolás előnyei:

• Magas nyúlási sebesség és ezáltal a fém könnyű áramlása.
• Lehetséges az átkristályosítás és a visszanyerés.
• A szükséges erők kisebbek.

A forró kovácsolás hátrányai:

• A kenés magas hőmérsékleten nehézkes.
• A munkadarabon oxidáció és vízkőképződés lép fel.
• Gyenge felületkezelés.
• Kevésbé pontos tűréshatárok.
• Az anyag esetleges vetemedése a hűtési folyamat során.